Az első programom

Sziasztok kedves, idetévedt olvasók!
Egyből a bemutatkozó bejegyzés után szeretném megosztani veletem a mai kalandomat. Miután kitaláltam, hogy nem hagyom magam teljesen befordulni rátaláltam egy honlapra. Eddig nagyon tetszik, az egyetlen hibája, hogy csak bankkártyával lehet fizetni ami nekem viszont nincs. (Eddig sosem éreztem szükségét) Na mindegy is, megoldottam ezt a problémát, de mi is ez a honlap? A lényege az, hogy az aznapi színházi előadásokra, programokra lehet féláron jegyet venni. Ebből pedig az következett, hogy munka után fogtam magam és elindultam.
Eddig sosem voltam egyedül semmilyen programon, szóval most elég idegen volt a helyzet, de szerencsére jó helyen kezdtem a próbálgatást. Egy kiállításra mentem el, aminek a célja az, hogy a mindennapi embereknek bemutassák a vakok világát. (Sokat tudni fogják, hogy mi ez de nem tudom mennyire szabad kiírni a neveket) Persze én minden kiíállításra, múzeumba irreálisan magas elvárásokkal megyek, hogy hű majd milyen jó lesz. Aztán ez persze nem így szokott lenni, ahogy most sem így történt, de attól még nagyon élveztem, csak ajánlani tudom.
Természetesen időpontra szólt a jegyvásárlás, így a munka utolsó fél órájában már tűkön ültem, hogy oda fogok-e érni. Miután még nem vagyok túl járatos a budapesti tömegközlekedésben, így csak a telefonom után megyek amiben viszont nem bízom eléggé. Tehát fél órával korábban ott voltam...
Szerencsémre viszont gyorsan eltelt az a fél óra. Először is bejelentkeztem és közöltem a pultnál ülő leányzóval, hogy (igaz, hogy még van fél órám, de) nem sikerült kinyomtatnom a jegyet. Szerencsére elfogadta úgy is, hogy az éppen lemerülő telefonom levett fényerejénél bemutattam az e-mailben kapott fájlt. (Plusz pont nekik) Ezután egy hölggyel kezdtem el beszélgetni (inkább ő velem) és megmutatott egy kis szerkezetet, ami a braille írásra szolgált. Nekem leginkább egy írógép "egyszerűsített" testvérének tűnt, de érdekes volt kipróbálni. Miután harmadjára sikerült leírjam vele a nevemet szóltak, hogy idő van, de nincs még itt a turnusban résztvevők közül rajtam kívül senki. Végül az eredeti csoportból csak én maradtam, viszont csatlakozott hozzánk két akkor érkező látogató. Két fiatal lány akik közül az egyik rendkívül sokat tudott kérdezni, de nálam ez sosem negatív miután én viszonylag csendes vagyok új közegben.
A kiállítás egyik érdekessége, hogy a vezetőnk is látássérült volt. Így vele együtt megkezdtük túránkat a sötétségben.
És tényleg sötét volt! Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy lehetséges az, hogy ennyire sötét legyen valahol. Volt, hogy régi fotót hívtunk elő, de az semmi ehhez képest! Szerencsére úgy volt kialakítva a kiállítás, hogy jobb kézzel mindig a falat fogva kellett előre haladni. Így először elértünk egy konyhába, majd következett a fürdő. A sötét, a sokat kérdezős lány, valamint legfőképp a közvetlen túravezetőnek hála kifejezettem barátságos légkör alakult ki. Persze előfordult, hogy néha egymásba botlottunk, de nem jelentett problémát. A második helyszín az utca volt. Na az tényleg ilyesztő! Nyílvánvalóan hozzá lehet szokni bármilyen helyzethez, de ezek alapján a legnagyobb kihívás látássérültként az utcán való közlekedés lehet. Szerencsére, mint megtudtuk a modern technika kifejezetten nagy segítség ezen a téren. Személy szerint sosem bírtam elviselni a gps hangját, pedig sokaknak megkönnyíti az életét. Ezen kívül pedig sok más applikáció is létezik, mint például az amelyik felismeri a papírpénzt, vagy amelyik egy ruháról ad leírást.
Ezek után erdőben haladtunk végig egy vadászházig, onnan pedig egy terembe értünk, ahol szobrok voltak. Ez volt a kedvenc helyszínem az utca mellett. Különböző szobrok másolatai voltak kiállítva, amiket csak tapogatással lehetett beazonosítani. Míg a Dávid-szobor könnyen ment (hehe), addig a Buddha szobor és egy angyal kihívást jelentett.
Ezután elértünk a büfébe ahol még egy kávé mellett beszélgettünk erről a világról.
A két lánnyal végül egy irányba indultunk el, szóval ki tudtuk beszélni a tapasztalatokat. Ezen kívül jól esett végre a munkatársakon kívül másokkal is beszélgetni.